Mackovic Martin Nikola, a Rákoskeresztúr KFC étteremvezetője mesél karrierjének izgalmas állomásairól, a diákmunkából induló fejlődési útjáról és arról, mi motiválja a folyamatos előrehaladásra. Interjúnkban betekintést nyerhetünk a vezetői szemléletébe és a vendéglátás világának kihívásaiba.

 

Mi vezérelt kezdetben, hogy leadd a jelentkezésed a KFC-s diákmunkára?

Szimpatikus volt a javadalmazás, illetve az egyetem mellett rugalmas munkaidőt kínált. A KFC előtt is már étteremben dolgoztam, így ez a munka testhez állónak tűnt.

Meséld el röviden a karriered történetét!

Kezdetben a gödöllői KFC-nél dolgoztam, mint diák konyhás, majd később hárompályás oktató lettem. Nagyjából három év munkavégzés után lehetőségem nyílt műszakvezetői pozícióra fejlődni. Ezután Diák műszakvezetőként folytattam a pályafutásomat nagyjából 4-5 hónapig, majd egy újabb fejlődési lehetőség keretein belül már Facility managerként teljes munkaidős állásra váltottam. Átkerültem az akkor újonnan nyíló Rákoskeresztúr KFC éttermébe. Majd egy fél évvel később elkezdődött az üzletvezető-helyettesi tréningem és ez idő alatt sikerült lediplomáznom is. Ezt követte közel egy éves munka, majd egy szervezeti változás következtében esélyt kaptam a Rákoskeresztúr KFC üzletvezetői pozíciójának betöltésére.

Azóta pedig több, mint egy éve vezetem az éttermet és várhatóan a 2024-es évet számos pénzügyi- és egyéb sikerekkel zárhatjuk majd.

Mennyire más az élet diákszemmel, mint vezetői szemmel?

Diákkoromból emlékszem, hogy akkor hatalmas segítség volt a kötetlen munkaidő, akkori vezetőm, Barbi oldaláról a támogatás, segítségnyújtás. A Covid elején több hónapon keresztül nem tudtam dolgozni járni, emellett majd’ minden félévben a vizsgáim miatt ki kellett hagynom 1-1 hetet a munkában, de diákként a KFC-nél ezeket nagyon könnyen el tudtuk intézni problémák és fennakadások nélkül. Később, amikor már az egyetemi tanulmányaim végéhez értem éreztem, hogy többet is tudok vállalni, így indultam el az előbb említett fejlődés útján.

A jelenlegi munkaköröm már egy teljes embert igényel maximális idő és energiaráfordítással. Szeretem a munkámat és úgy érzem, hogy az itt eltöltött 5 év (beleértve a diákéveket) rengeteget tett hozzá a személyi fejlődésemhez is. 

Mi a legviccesebb emléked az étteremi munkáddal kapcsolatban?

Konkrét emlék nincs, inkább a szituáció, meg az érzés maradt meg. Amikor diák voltam, volt egy nagyon összeszokott zárós Csapat, ott műszak nem telt el könnyezésig tartó röhögés nélkül. Halványan, de még emlékszem, hogy az egyetem, lakbér, munka triumvirátusa miatt milyen brutálisan stresszes voltam jóformán minden nap, de az a Csapat a pozitív kisugárzásával rengeteget levett akkor a vállamról.

Mi az az 5 dolog, amiért szeretsz itt dolgozni?

1. Valódi fejlődési lehetőségek

2. Tényleg a kezemben van az adott költségcsoport/étterem, a vele járó összes teendővel

3. Nincs két egyforma nap, a monotonitás itt gyakorlatilag ismeretlen

4. Még 5 év után is olyan gyorsan eltelik a munkaidőm, hogy fel sem tűnik

5. A Csapat valami eszméletlen összetartó, egyedi és szerethető

Mi motivál a folyamatos fejlődésre, előre haladásra?

Az én- és a környezet folyamatos fejlesztése, építése. Később, amikor ezek a ráfordított energiák elkezdenek beérni, majd visszaadni nekem a befektetett munka gyümölcsét az egy olyan elképesztő löketet tud adni, amivel újra és újra erőre tudok kapni, majd még tovább menni. Amikor visszanézek egy negyedév, vagy év végén és látom, hogy honnan hova jutottunk, látom a saját kezem munkáját az étterem és az emberek működésében, hozzáállásában, az valami egészen elképesztő tapasztalat és érzés.

 

Nikola története bizonyítja, hogy kitartással bárhova eljuthatsz. Ha te is belevágnál, nézd meg a lehetőségeket itt: https://kfc.multijobisz.hu/